Kinek érdemes weboldalt fenntartania, egyáltalán miért kell vagy nem kell, milyen legyen?

A neten való kószálásaim alatt többször is elgondolkodtam ezen a kérdésen. Mégpedig éppen azért, mert a látvány alapján egyre többször jut eszembe, hogy szerintem sokan bizony nem gondolkodnak el rajta, csak meghoznak egy döntést, amit hallomás, divat, a szomszéd véleménye, esetleg a pénzügyi helyzet fitogtatása (vagy éppen takargatása) szül, nem pedig valós igények, alapos körültekintés, tájékozódás, megfontolás, célszerűség.
De hogyan is kellene ezt csinálni, milyen hibákat lehet elkövetni, hogyan kerülhetjük el őket?

Kinek kell honlap?

A divatos válaszok ezek: "Akinek nincs honlapja, az nem is létezik." "Többen találnak rá arra a cégre, akinek van honlapja."
Lássuk, igazak-e ezek a kijelentések.

Ha van az utcában egy kis vegyesbolt, akkor előbb-utóbb statisztikai alapon minden ember aki a környéken lakik, el fog sétálni előtte. Az információt rögzíti, és ha reggel nincs otthon kifli, bizony oda fog leszaladni érte, akár van honlapja annak az üzletnek, akár nincs. Ha van weboldala, vajon többen fogják őt választani a vásárlás célpontjául? Nem valószínű. Ha nincs neki, akkor már nem is veszek tőle több kiflit? Ez sem valószínű. Vagyis az oldal megléte hatástalan a forgalomra nézve.
De mivel a honlap pénzbe, fáradtságba kerül, csak veszít az ügyön.

Másik példa (megtörtént eset): Szombat estefelé járt az idő, amikor szörnyű fogfájás kezdett kínozni. Egyik gyógyszer a másik után, de nem használt. Eljutottam arra a pontra, hogy már semmi nem érdekelt, sem a jó hír, sem referenciák, sem az hogy milyen messze van, az pedig legkevésbé sem, hogy mennyibe kerül, de szűnjön meg a fogfájás. Hol lehet ilyenkor keresgélni? Csakis a neten, lássuk szombat este 11 órakor hova mehetnék? Ilyenkor az ember nem sokat válogat, az első hely amit kiad a kereső, és nyitva van, megfelel. A gyatra weboldal azért eléggé gyanús volt, de a fájdalom erősebb annál hogy tovább nézelődjek.
A valós történet további része: hozzá nem értés, kontármunka, és persze megvágtak egy jó nagy összeggel. A helyet sóval is behintettem, de ugyanúgy ahogyan én, mások is eljutnak egyszer, így azt lehet mondani, a webhely (és a kereső-optimalizálás, mert vajon miért ők voltak az első találat?!) nagyon megérte nekik. Szerintem egymagam kifizettem akkor éjjel.

Hogy a történetnél maradjak, az elrontott kezelés rendbehozatalára is az interneten kerestem megfelelő helyet, és bizony végignéztem a jelöltek oldalait. Nem csak az árakat, hanem mindent ami érdekelt: referenciákat, az ott megfordult páciensek véleményét. (Ahol e kettő közül valamelyik nem volt, az a hely azonnal kiesett.) Végül egy olyan hely győzött, ahol még az asszisztensek szakmai életrajza is fenn volt, fényképpel. A fényképek döntöttek: ők is emberek, tehát ez lesz a jó hely. Lám-lám, még az informatikus is ilyen szubjektíven választ.
És a dolog bevált. Az igényes weboldal mögött egy igényes társaság volt, akik a munkájukat pontosan olyan precizen és mosolyogva végezték, amilyen benyomást keltett a webhelyük. Azóta is számtalan embernek ajánlottam őket.

Mi ebből a tanulság? (azon kívül persze, hogy ne hagyjuk a fogproblémákat elfajulni )

Ha a tevékenységünk olyan, hogy elképzelhető az internetről "beeső" ügyfél, akkor igenis kell a weboldal. Mert valószínűleg meg fog térülni.
De hogy hogyan és mikor térül meg, az már tőlünk függ - gondolnánk. Az igazság az, hogy a weboldaltól is függ, méghozzá nagyon. Az, hogy van, önmagában nem elég. Még az sem, ha valamilyen trükkel sikerült elérnünk, hogy a kereső előkelő helyen hozza az oldalunkat. (Erre újabban egész üzletág létesült.) De hiába jön az oldalunk első helyen, hiába szúrja ki az emberek szemét, ha nem fogja meg őket, már kattintanak is tovább.

Lássuk azt a pár aranyszabályt, amit érdemes betartani.

Ahhoz hogy mit tegyünk az oldalakra ahhoz, hogy maradjanak, bele kell magunkat képzelni az általunk megcélzott személyek helyébe. Ha az oldalt nem magunknak, és nem egy kis közösségnek szánjuk (mert ilyen is van), akkor erre a pár dologra érdemes odafigyelni:

Mit fognak az oldalon keresni? Azt tegyük feltűnő helyre. Ha tekervényes menürengetegen kell magát a látogatónak átrágnia ahhoz hogy információhoz jusson, bizony nem teszi, hacsak nem vagyunk egyedülállók valamiben. Elkattint máshová.

Milyen oldal tetszik nekik? Ha az általunk áhított ügyfél 50 éven felüli, akkor ne 8 pontos betűmérettel könnyeztessük a szemét, mert hiába tudunk így rengeteg információt zsúfolni a főoldalra, a látogatónk nem fog mikroszkópot venni hogy el tudja olvasni, hanem addig keresgél, amíg végre rendesen látszik a képernyőn a szöveg. Valószínűleg az ide-oda ugráló zöld-piros csíkos banner sem fogja különösebben meghatni, sőt, minél előbb meg akar szabadulni a zavaró oldaltól.

Ha nem kimondottan minket keresnek, csak egy vagyunk a listából, akkor az is nagyon veszélyes, ha az oldalunk lassan töltődik be. Hiába igyekeztünk sok információt összezsúfolni rajta, ha a látogatónak nincs türelme kivárni amíg betöltődik, akkor a sokból semmi lesz. Vagyis a kevesebb több.

Ugyanez vonatkozik az egyben betöltődő oldalakra. Nagyon látványosak is tudnak lenni, de sajnos mindig "Az oldal betöltődik, várjon" felirattal indul. Ha olyan helyzetben vagyunk, hogy aki eljön az oldalra, kimondottan minket akar megnézni, akkor bátran. De ha versenyben vagyunk, ezzel bizony az ellenfélnek adtunk egy lehetőséget. Amíg minket a látogató böngészője töltöget, az ellenfelet a látogató már ki is választotta. Arról nem is beszélve, hogy ha az oldalunk helyett egy üzenetet fog kapni a böngészőjétől, hogy valamit telepítsen a gépére ami akár veszélyes is lehet, már be is leszünk csukva.
Erről kedvenc hardver-nagykereskedésem jut eszembe, immár vagy 5-6 éve náluk vásárolok alkatrészt, mert kiváló minőséget adnak, a garanciában nagyon becsületesek, és az áraik nagyon kedvezők, de a weboldaluk egy katasztrófa sújtotta övezet, szerintem egy atomtengeralattjáró erősségű gép üvegszálas összeköttetéssel sem töltené be 3 perc alatt, ha kell egy árlista, rákattintok és megyek kávézni. De ez azért nem számít, mert törzsközönségük van. Olyankor nem. De a törzsközönséget is dühíti a dolog. Ha nem ilyen helyzetben vagyunk, bizony sóval is behintik a webcímünket.

Kerüljük az ingyenes tárhelyeket. Döntsük el, hogy az oldalt akarjuk-e vagy nem. Ha akarjuk, áldoznunk kell rá. Sajnos az ingyenes tárhelyeken felbukkanó reklámok, és szegényes technológiai lehetőségek inkább elriasztják az odatévedőket, azt a benyomást keltve, hogy ilyen szegényes és rendezetlen a tevékenységünk is, mint az oldal. Akkor inkább ne legyen.

Készíttessük az oldalt profival. Ha a magunk területén profik vagyunk, akkor miért rontanánk el az imídzsünket egy tákolmánnyal?
Erre számtalan példa van az interneten, könyvelők, ügyvédek, magánorvosok, fogorvosok, különböző szerelők, kisvállalkozások, de akadnak nagyobb cégek is. Gyakran helyesírási hibáktól hemzsegő, minden esztétikai igényt nélkülöző, hevenyészetten, valamilyen Word sablonból összetákolt, harsány színű alapon harsány színű betűkkel néhány közhely, és ez rengeteg példányban és színben, egyik ugyanolyan mint a másik. Szegény látogató, aki könyvelőt keres, hogyan válasszon ha mind egyforma? Ha meglát egyet, amelyik különbözik, máris azt fogja választani. Különbözzünk!

Az előzőhöz kapcsolódik, de megér egy gondolatot: az oldalunkon legyen valódi tartalom. Ha például lépegető exkavátorokat készítünk holdkőből, akkor ne csak annyit írjunk az oldalra, hogy "Lépegető exkavátorok kaphatók holdkőből". Ez is fontos, és legyen az oldalon. De gondoljunk arra hogy ezt a szöveget a többi lépegető exkavátorgyártó is felteszi az oldalára. Miért mi? Győzzük meg a látogatót arról, hogy minket válasszon. Csináljunk neki kedvet. Közöljük vele azokat az információkat, amikre kíváncsi. Az árakat mindenképpen. Ha nem írtunk árat, azt hiszi hogy olyan sok, hogy ki sem merjük írni. Mutassuk meg, hogy nálunk nem unottképű körömrágó felfuvalkodott utálatos alkalmazott fogadja, hanem szeretjük a munkánkat. Hozzánk öröm jönni, velünk öröm üzletet kötni. Ebben sokat segíthet néhány aktualitás a tevékenységünkkel kapcsolatban, vagy néhány fénykép.
Szintén ide kapcsolódik, hogy legyünk aktuálisak. Elég lehangoló egy 2 éve nem frissített árlista. Ha pedig 2 évig nem frissítjük az oldalt, legalább ne írjuk ki hogy mikor frissítettük utoljára.

Vigyázzunk a helyesírási hibákkal. Egy jóérzésű, művelt ügyféljelölt az első helyesírási hibánál leír minket.

Ne tegyünk az oldalainkra hatalmas képeket, amik lassan töltődnek be (vagy sehogy). A sok betöltetlen kép helyett hemzsegő piros X elég lehangoló látványt nyújt.

Régen, az internet hőskorában nagyon menő volt az olyan oldal, amelyiken zene szólt. Manapság ez már inkább elriasztó a látogatónak. Több okból is érdemes kerülni: nem tudjuk hogy aki az oldalra érkezett, milyen zenét szeret. Ha a felcsendülő zene rossz érzést kelt benne, ezt fogja hozzánk társítani. A másik ok, ami a gyakoribb: aki szeret zenét hallgatni, már hallgatja, vagy egy hifin, vagy akár a gépen, és az oldalunk zenéjével együtt hangzavar lesz, amiből nem valószínű hogy úgy fog kilábalni, hogy a saját zenéjét kapcsolja ki. Vagy megtalálja az oldalunkon a zene kikapcsolóját 10 másodpercen belül, vagy becsukja az oldalt.

Már írtam, de ez is megér egy önálló gondolatot, mert nagyon fontos: Különbözzünk! Ha ugyanolyan az oldalunk, mint 100 másik, akkor az esélyünk csak 1 a százhoz, hogy megjegyeznek. Ne úgy tervezzünk oldalt, hogy lemásolunk egy másikat, mert az eredeti lesz előnyben. A sablonok használata is nagyon kézenfekvő, de az eredmény az lesz, hogy szürke egerek maradunk egy szürke egérrengetegben. Ha valamilyen sablonozott technológiai megoldást választunk, akkor legalább áldozzunk profi dizájnerre, aki megoldja, hogy az általános struktúra ellenére mégis egyedi legyen a megjelenésünk.

És végül, de nem utolsó sorban: addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér. És ez most meglepően és kivételesen egyáltalán nem pénzügyekre vonatkozik, hanem az oldalak összetettségére. Jópár olyan oldalt láttam, ahol 10-14 menü, abból a legtöbb legördülő. Valószínűleg egy hatalmas és bonyolult adminisztrátor menü van mögötte, amivel iszonyatos mennyiségű tartalmat lehet felvinni az oldalra, nagyon árnyalt tagolással, kategorizálással. De a szusz csak a nagy és bonyolult oldalak megrendeléséig tartott. Igenám, de azt karbantartani is nagy fáradtság, mert a programozó csak üresre írja, az magától nem fog töltődni. Csak akkor rendeljünk ilyen összetett webalkalmazást, ha szándékunkban áll napi fél órát eltölteni a karbantartással! - különben elég lehangoló látványt fog nyújtani a hatalmas webáruház 3 termékkel ("nincs kép" felirattal), vagy egy híroldal 2 db. hírrel.

Ezek mellett persze még számtalan dolog befolyásolhatja a látogatókat. De jusson eszünkbe: nem elég ha van weboldalunk, azzal a problémát nem pipáltuk ki. Hozzunk felelős döntést, tájékozódjunk, gondoljuk át, mit és miért szeretnénk. Mennyi pénzt és fáradtságot szánunk rá, mit várunk tőle?
Nem látjuk a látogatókat, ezért néha nem gondoljuk végig, hogy ők viszont látnak minket, és abból alkotnak véleményt, amit látnak.