Azt a kérdést, hogy egyáltalán szükséges-e honlapot készíttetnie egy cégnek vagy szervezetnek már fel sem tesszük. Hisszük, hogy mára már elfogadottá vált az internet léte és az általa nyújtott magáncélú és üzleti lehetőségek szinte határtalan tárháza. Tehát feltételezzük, hogy az adott szervezetnek vagy cégnek, kisvállalkozásnak már létezik, van honlapja.

Miklós fiunk most kezdte az első osztályt az iskolában. Néhány udvari/ügyeleti beszélgetés után világossá vált, hogy a hagyományos html alapú iskolai oldal, amelyet egyetlen tanító néni tartott évek óta napra készen a mai kihívásoknak már nem felel meg. Ember feletti követelmény egykézben tartani a tartalmak feltöltését és kezelését, az egyszerű statikus HTML támogatás nehézkessé teszi a műveleteket és a tartalom bővülésével, az évek (tanévek) elmúltával nehezen átlátható szerkezetet hozott létre. Nem volt vitás, hogy ezen a helyzeten csak javítani lehet.

Nem lehet elég korán kezdeni! Az intézményi honlapok terjedése alól természetesen az óvodák sem kivételek. De ha közelebbről megnézzük, igen összetett, kihívásokkal teli megoldási területről van szó. A gyermekek fejlődése az óvodában töltött 3-4 év alatt óriási, mindazonáltal érdeklődési körük még távol áll az internetes honlapok, vagy akár a számítógép használatától. Viszont az óvodai eseményekről készült fényképeket, videókat épp oly lelkesedéssel nézegetik, mint a szülők. A honlap olvasóinak pontos meghatározásával megtalálhatjuk az egyensúlyt az intézményi, nevelési, óvodapedagógiai igények, és a közösségi, a csoportokba járó gyerekek és szüleik, rokonaik igényei közti egyensúlyt. A kialakítás során - mint mindig - a honlap leendő olvasóinak igényeit kell szem előtt tartanunk.

Kinek érdemes honlapot fenntartania, egyáltalán miért kell vagy nem kell, milyen legyen?

A neten való kószálásaim alatt többször is elgondolkodtam ezen a kérdésen. Mégpedig éppen azért, mert a látvány alapján egyre többször jut eszembe, hogy szerintem sokan bizony nem gondolkodnak el rajta, csak meghoznak egy döntést, amit hallomás, divat, a szomszéd véleménye, esetleg a pénzügyi helyzet fitogtatása (vagy éppen takargatása) szül, nem pedig valós igények, alapos körültekintés, tájékozódás, megfontolás, célszerűség.
De hogyan is kellene ezt csinálni, milyen hibákat lehet elkövetni, hogyan kerülhetjük el őket?

Ezt a kérdést lehetetlen egzakt módon megválaszolni, mert annyi választ lehet rá adni, ahányszor elhangzik a kérdés.
Mégis, aki számítógépet rak össze, annak nagyon ismerős lesz, mert az esetek többségében az ügyfelek azzal keresik fel, hogy "jó" számítógépet szeretnének. Amit persze elég nehéz alaplapmárkákra, ramokra, processzorokra, pláne videokártyákra konkretizálni. Hol húzódik az a határ, ami már "jó"? Ezt nehéz megmondani. De akkor hol van az a közös nyelv, amit az informatikus és a számítógép felhasználó egyaránt megért?